Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

Petőfi Sándor költészete 19 Minthogy Petőfi az ő nyomába lép, hadd érintsük meg röviden mit értünk a tárgyak, jelenségek, események költői felfogása alatt? A dolgok sokasága és sokfélesége, térbeli, időbeli, vagy más egyéb viszonossága tárul fel előttünk a természetben. A sokfélét a lényeges (felötlő vagy jellemző) vonások alapján egységbe foglalva elképzelni, kép vagy Ieirás utján az olvasóval tisztán láttatni, ez a költői felfogás és reprodukczió. Egy, szerelmi bánat és teljesülhetetlen vágy miatt sirba hanyatló leány képe szebben, hívebben nem festhető, mint Vörösmarty Szép /lonkájá-ban pár vonás mutatja: „Hervadása liliomhullás volt, Ártatlanság képe s a bánaté." A kifejezés itt kép-kapcsolat, de lehet a jelenségnek csakis egyszerű megemlítése is; pl. az est nyugalmának, komorságának hangulatosabb rajzát aligha találjuk: „Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet Elnyugszik s a fél föld lesz nyoszolyája." (Vörösmarty.) Az esemény költői felfogásának és reprodukcziójának lényege az, hogy az egyén bensőjének erőteljes megnyilatkozását lássuk abban, ami történik. Petőfi, kinek éles szeme minden jellemzőt észrevesz, a költői felfogásnak és a reprodukczió biztosságának tekintetében szorosan egyezik Vörösmartyval. A szemlélet és költői alkotás egymáshoz való viszonyából ered gyakran az irányok az az ellen2*