Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

14 Petőfi-Könyvtár de nem önthetné még ki magát igazán. Viszonyai sem engedék.*) De meg amit minden magasabb konczepczió megkíván: a nyugodt szemlélet, a tanulmány és Ítélet s főleg az érzés mérsékelt hullámzása, merő lehetetlenség akkor, midőn minden nap uj izgalmat szül és véres katasztrófa veti előre rémes árnyékát. Ily viszonyok még megállapodott egyéniségeket is ki-kizökkentenek utjokból és összezavarnak czélt és irányt: lirává lesz az epikum, korkép vagy epikum lesz a dalból, a dráma izgató szónoklattá módosul. Töredékszerű, a napra szól, lesz minden költemény: szájról-szájra kelő dallamrészlet, de a lélek, mely szülte, lényege szerint és mint egész, ismeretlen. Petőfi, midőn halálával beváltá szent fogadalmát, nemzete előtt csaknem mythikus alakká vált. De szelleme csak töredékben elszórva élt, már külső okoknál fogva is, a nemzet tudatában. Egy későbbi kor, nyugalmasabb évek folyamán, lerótta tartozását e részben; összegyűjtötték műveit, megírták viszontagságos élete csodás történetét és a kritikai megvilágítás szelleme töredékszerü nyilatkozásait belső egységbe foglalta. E munka közben Petőfi szelleme hirben, fényben nőttön-nővén, uj és oly fényes diadalutra kelt, minőt a költő, tehetségének erős érzetében is, aligha sejtett. Számíthatott-e a forradalom költője arra, hogy egy nyugalmas korszak anyagi javakon munkáló *) Arany, H. J. 57. I.