Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

I. Oly korban, mint a jelenlegi, melyben regény és dráma köt le minden érdeklődést, sokszorta vonzóbb s bizonyára tanulságos is olyan lélek vizsgálata, mely lángban égett, viharzott s mint vulkán lövellve szét tüzét, gyújtott, lángba borított minden szivet egykoron. Annyival inkább, mert a lelkesedés ama tüze, melyet Petőfi gerjesztett, ma sincs apadóban, noha a félszázad, mely a költő halála óta lezajlott, elég idő arra, hogy a költészet sok kincsét juttassa amaz antik tárgyak sorsára, melyeknek ereklyebecse \gzn nagy, de kicsi a valódi. Nem holt csecsebecsék kegyelet-őrzötte gyűjteménye Petőfi költészete ma sem, hanem hímes rét, melyen minden virág eredeti színében díszlik, friss illatával bájol. E rétet végigböngészve, minden lépten egy nagy teremtő lélek sejtelme tölt el. Érezzük a csodaszerű varázst: az őserő megnyilatkozását. Keressük a művet, az egyetlent, a nagyot, melyben az őserő önmagát mintegy megtestesíti: — ez nincs meg; nem volt rá érkezés, mert siettetett az idő. Arany lelke a 7o/űf/-ban sugárzik ki, Goethe lelki összhangját Hermann und Dorotlieá-ban ismerjük meg, Shakespearet Hamlet-ben, Byront a Don Jüan-ban elemezhetjük. A kor nehéz küzdelmeibe, a lázas szenvedélyekbe elmerült Petőfi lelke csak ki-kivillant,