Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)
98 Petőfi-Könyvtár „Mindenek előtt is mondd meg a nevedet, Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted." „Kukoricza Jancsi becsületes nevem ; Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem." Kukoricza Jancsi ekképen felele, Azután a király ily szót váltott vele: „Én a te nevedet másnak keresztelem, Mától fogva neved János vitéz legyen." (János vitéz, XIII.) Honnan vette Petőfi ennek az elkeresztelésnek az aranyos eszméjét? Az ezeregy éjszakából? A Nagy Károly mondaköréből ? Tessék kutatni! Pedig kétségtelen, hogy e nélkül az elkeresztelés nélkül az egész mű csonka volna, mert a legfontosabb motivum hiányzanék belőle, az, hogy Kukoricza Jancsi János vitézzé magasztosuljon. Bocsánatot kérek az olvasótól: de nekem itt önkéntelenül az jut eszembe, hogy a mese szerzőjének, Petőfinek, életében is annak idején nevezetes szerepet játszott a névcsere, és hogy voltaképen akkor lép be igazán az irodalomba, mikor Pönögei Kis Pálból Petőfi Sándorrá leszen. Úgy érzem, hogy János vitéz legalább oly magasságban áll Kukoricza Jancsi, mint Petőfi Pönögei fölött. b) Milyen különös véletlen az is, hogy Kukoricza Jancsinak azért kell világgá futnia, mert rossz fát rakott a tűzre, midőn szerelmi lángjától elragadtatva, megfeledkezik a reá bizott nyájnak őrzéséről. Ha e sorokat olvassák:
