Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 99 Csak azért futott, mert világosan látta, Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája, S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje? Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte. (János vitéz, III.) talán másoknak is eszébe jut, hogy a Petrovich gyerek is rossz fát rakott ám a tűzre, elhanyagolta az iskolát, a szinház iránti nagy szerelemből eladogatta holmiját stb. és hogy épp úgy menekült itt Pesten apja elől, ahogy az idézett versszakban Kukoricza Jancsi futott megkárosított gazdájának jogos nagy haragja elől. c) Talán az sem túlságos vakmerőség, ha föltételezzük, hogy Petőfi, midőn e sorokat írta le Kukoricza Jancsiról: „. . . . Ha befogadnának, Be örömest mennék én is katonának!" (lános vitéz, MI.) egy kicsit a saját maga zöldhajtókás, sárgapitykés közlegénységére is gondolt, annál is inkább, mert Kukoricza Jancsit is közlegénynek veszi be a hadsereg vezére: Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek Megtetszett, és be is vette közlegénynek. (János vitéz, VII.) Ámde van annak még több apró és igen jellemző nyoma, hogy Petőfi a János vitéz írása közben a saját életpályájára gondol és ha egyebet nem, de 7•