Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

88 Petőfi-Könyvtár Vad ifjúkoromnak Szélvésze kitombolt, Kék, tiszta szemével Mosolyg le a mennybolt, Mint gyermekeikre Az édes anyák — Mily édes az élet, Mily szép a világ! stb. (Mily szép a világ!) Most még csak az „Itt benn vagyok a férfikor nyarában" czimű (1848-ban írt) híres elégiára akarok emlékeztetni, melynek az a jelentősége, hogy legerősebben tárja föl a nagy átalakulást, melyen a költő a házas boldogság hatása alatt átment. A szívnek milyen mélységes mélyeiből fakad itt föl a költői hangulat s a szerelmi boldogságtól fénybe vont mezőkön milyen egyenletes széles mederben omlik, zuhog már a nagy életfájdalom egyre hatalmasabb folyama: Itt benn vagyok a férfikor nyarában, Az ifjúságnak eltűnt tavasza, Magával vitte a sok szép virágot, A sok szép álmot, amelyet hoza, Magával vitte a zengő pacsirtát, Mely fel-felköltött piros hajnalon . . . Milyen sötét vőn' a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom ! Elszállt az égről a piros sugár és Elszállt a földről a dalos madár, Üres fészkébe énekelni a bús Szellő vagy a haragos vihar jár;