Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 87 lelek benne, mert a bánatnak valami rendkívül finom árnyalatát tartalmazza. Két legszebb versszaka hadd álljon itten: Amiért a sorshoz úgy esengtem, Bár sokára, de megadta: engem Házasélet boldogsága vár. Hányt-vetett a vad hullámos élet, S végre, végre meglelém a révet. .. Czimborák, ez a bucsúpohár! Még ez este vagyok a tiétek, Töltsétek meg poharam, töltsétek, Kocczantgassunk, míg e nap lejár; Holnap messze járok, más vidéken, Üresen fog itten állni székem .. . Czimborák, ez a bucsúpohár! (Bucsúpohár.) A hangulat az egész költeményen át változatlanul egy mederben marad, úgy amint ezt az elégia föltétlenül megköveteli. Sokkal ismertebb a „Mily szép a világ!" czimű elégia, mely szépen szemlélteti ennek az egész műfajnak benső alkatát, mert tisztán állítja elénk a borún áttörő örömsugarat: Én hittem-e egykor Átoknak az éltet ? Én bolygtam a földön, Mint éji kisértet ? Elégeti arczom A szégyeni láng ! — Mily édes az élet, Mily szép a világ!