Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

58 Petöfi-Könyvtár magábaszállásának ismeretéhez. Neki erre kettős okból volt kiváló hivatottsága: az egyik az, hogy ami a wertherekből hiányzik, ő igazi romlatlanságot, igazi tiszta idealismust visz bele fiatal válságaiba ; a másik ok pedig az, hogy ő már ekkor, már huszonegy éves korában olyan művész, aki helylyel-közzel ritka tárgyiassággal tudja megragadni és kialakítani saját lelki szakgatottságát és benső forrongásait. És honnan ered a költő benső válsága? Miért menekül Pestről a szülei ház magányába, csöndjébe: Szalk-Szentmártonba ? Rámutatnak erre a következő költői sorok: A szomszéd tóból a vadludakat Látom csapatb2n messzeszállani ; Szivemből is föl és- elszállanak A nagyravágyás, hír vad álmai. (Falun.) Igen, a nagyravágyás, a hír álmai hozzák lelkére a sok nagy keserűséget. Már ivott a dicsőség poharából, már országos hírt szerzett magának költeményeivel: de mily másnak képzelte ő egykor, ismeretlen vándorszínész korában, a dicsőségnek, hírnek mennyei gyönyöreit. Most úgy érzi, hogye gyönyörökbe méreg van keverve, és hogy a múzsa maga csak gonosz keritője volt ifjúi hivő lelkének. Oh költészet, te a Gyanútalan sziv csalfa pókhálója, És azután foglyodnak Oly irgalomtalan fojtogatója! (Költő lenni vagy nem lenni.)