Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

34 Petöfi-Könyvtár De csak úgy, ha szeretöm Kis madárka volna, Bennem ütne fészket és ott Ágamon dalolna. Lennék váromladék A hegy legtetején, Bús pusztulásomat Venném csak könnyedén . . . De csak úgy, ha szeretőm Ott a repkény volna, Elnyúló zöld karjaival Homlokomra folyna. Lennék kicsiny kunyhó A rejtett völgybe' lenn, Eső-vágta sebbel Szalmafödelemen . . . De csak úgy, ha szeretőm Bennem a tűz volna, Tűzhelyemen lassacskán, de Nyájasan lobogna. Lennék felhödarab, Összetépett zászló, A vadontáj fölött Fáradtan megálló . . . De csak úgy, ha szerelőm Az alkonyat volna, Búshalovány arczom körül Pirosan ragyogna. (Lennék én folyóvíz . . .) Ez a tiszta Petőfismus, csakhogy bájos, szelid kivonatban, mert a mennydörgés és villámlás itt szükségszerűen hiányzik belőle. És az olvasó, aki