Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 163 zelet kölcsönzött neki szárnyakat. A János vitéz második fele voltaképpen nem egyéb, mint ennek a képzelő erőnek allegorikus megdicsőítése, mert azok a kőevő óriások, kiket János vitéz jobbágyaivá tesz, az ő képzeletének világhódító erejét jelképezik. Az ilyen képzelőtehetségre volt szükség, hogy a második, a költői honfoglalás megtörténhessék, vagyis, hogy a magyar alföld nemcsak a hatalmi hódítás, hanem a szív és lélekbeli beolvasztás erejénél fogva örök időkre a magyar nemzetévé váljék. Jöhetnek ugyan költők, kik Petőfit hol egyik, hol másik tekintetben fölülmúlják, de azt a legnagyobbak is mindenkor irigyelhetik majd tőle, ahogy ő kedélyének és képzelmének hódító erejével egy országot birtokba vett, úgy, hogy az ezentúl már csak Petőfi költői országa lehet. Az ő természetkölteményei, hogy úgy mondjam, egyben hazafias honfoglaló költemények és mint ilyenek semmi más modern természetköltészettel össze nem hasonlíthatók. Mi a titka Petőfi természetköltészetének? Az, hogy kedélye épp oly teljes összhangban van az alföld világával, mint pl a görög kedély a déli tengerek derűjével. A görög derű mellett Petőfi egy egészen uj nemét a napfényes természetköltészetnek, a délibábos magyar derűt teremti meg, aminőt más nemzetek természetköltészetében hiába keresnénk. És valamint a görög phantásia a természeti jelenségek mythologiai megszemélyesítésével kelt páratlan aesthetikai gyönyörűséget, azonképen Petőfi phan11*