Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

156 Petőfi-Könyvtár úgy az valóban nem egyéb, mint babona, és úgy az soha, de soha nem következhetik el. „Eljő-e a kor, melyet gátolnak a rosszak, s a melyre a jók törekednek: az általános boldogság kora?" így eseng Petőfi: csakhogy az általános boldogság kora soha semminemű körülmények között el nem következhetik a földön. Aki ilyesmiről álmodik, azt utópistának nevezzük, vagyis olyan ábrándozónak, aki tökéletesen félreérti az evolutio fogalmát. A modern ember pedig talán egyetlen fogalmat sem hajlandó annyira képtelen tartalommal megtölteni, mint éppen az evolutiót. Mert igaz ugyan, hogy az emberi szellem „haladó képessége" határtalan, vagyis soha nem haladhat annyira, hogy még tovább ne haladhatna: ámde mindezen a hires haladáson keresztül, az emberi szellem lényege vagyis faji jelleme teljességgel változatlan marad. Sokan ezt nem képesek megérteni és azt hiszik, hogy az emberi szellem határtalan haladó képességét csak úgy hirdethetjük, ha föladjuk faji jellemének változhatatlanságát, vagy forditva, ha az emberi szellem lényegbeli változhatatlanságához ragaszkodunk, akkor már le is mondottunk határ nélküli haladóképességéről. Ezeknek sejtelmük sincsen a faj és az egyén egymáshoz való viszonyáról, mert külömben megértenék, hogy a faj mindig ugyanaz maradhat, noha mindig uj meg uj egyénekben jelentkezik, sőt hogy egy fajnak élete éppen abból áll, hogy mindig ugyanaz a faj maradjon, mialatt folyton új meg uj egyéneket