Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 157 ont magából, melyek között két egyenlő egyén sohasem állhat elé. Azt a törvényt, mely szerint a faj mindig újszerű és újszerű egyénekre tér át az idők folyamán, noha a faj maga változhatatlan, vagyis egy és ugyanaz a faj marad, eme faj evolutiojának nevezzük. Az emberi szellemre alkalmazva ez azt jelenti, hogy noha mindig újszerű és újszerű (eredeti) egyéniségek léphetnek föl a történelem folyamán és újszerű meg újszerű kincsekkel gyarapíthatják az emberiség szellemi vagyonát, mégis mindé haladáson keresztül az emberi szellem változhatatlanul megőrzi a maga emberi jellemét: amit népszerűen azzal szoktunk szemléltetni, hogy az egyszeregy egyformán megőrzi igazságát az emberi szellem egész evolutioján keresztül. Legynagyobb sajnálatomra a faji evolutio elvének mélyebb taglalásába itt nem bocsájtkozhatunk. De azt igenis hangsúlyoznunk kell, hogy főleg egy körülmény az, mely a faji evolutio fogalmát igen nagy mértékben elhomályosíthatja. Sokan azt hiszik, hogy a fejlődési folyamat természetéhez tartozik, hogy a fejlődés valamely későbbi stádiuma minden tekintetben magasabb értékű legyen minden előző stádiumoknál. Akik igy gondolkoznak, egészen hamis értékelési rendszert visznek bele a fejlődés fogalmába, s ez által teljesen meghamisítják az evolutio fogalmát. Ezek nem gondolják meg, hogy értékelő, rendszerük meg is fordítható és hogy mi sem könnyebb, mint éppen a korábbi,