Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

148 Petőfi-Könyvtár nek mondotta, csak eszköznek tekinti a földi boldogság elérésében. „Az apostol"-ban föltárja előttünk a benső küzködést, melyet földi boldogságvágya és eszményhite folytatnak egymással. A börtön elhagyatottságában ugyanis, midőn nejének emlékképe támad föl benne, így tör ki Szilveszter: Nekem többé nem kell az élet, Mert czélját elveszítém; Te voltál czélja életemnek, Te általad s te érted éltem, Szerelmem istenasszonya, Te egymagad voltál valóság; A többi ? az emberiség, szabadság, Ez mind üres szó, puszta ábránd, Melyért bolondok küzdenek. Te egy magad voltál valóság, Szerelmem istenasszonya! (Az apostol, XVII.) Igaz ugyan, hogy Petőfi sohasem szenvedett börtönbüntetést szabadságköltészetéért, mint „Az apostol" hőse, Szilveszter, de azért a föntebbi sorok annál világosabb czélzást tartalmaznak magának a költőnek érzületére, mikor a népszerűség napja nem sugározza be többé életét, s e kietlen éjszakában neje is halottként áll képzelődése előtt. Megsemmisítve látja családi boldogságát és e rémlátomány hatása alatt egyszerre csak összeomlik eszményhite, és már csak a földi boldogságot tekinti az egyedüli realitásnak, minden egyebet, emberiséget, szabadságot stb. csak üres, semmit-