Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

126 Petőfi-Könyvtár ségéből következő helyet foglal el benne. A jól értelmezett egyenlőségi elv tehát csak azt mondja, hogy mindnyájunknak egyenlő jogunk van nem egyenlőknek lenni, vagyis mindenkinek egyenlő joga van a maga egyéniségében rejlő és őt mindenki mástól megkülönböztető képességeket a maga egyéni módja szerint kifejteni, természetesen csak oly értelemben, hogy ebből egyszersmind a közösségnek is a lehető legnagyobb előnye származzék. A társadalom csak akkor virul igazán, ha minden egyén teljesen kifejtheti egyéni sajátlagosságát, és az egyéniségek csak akkor fejthetik ki igazán sajátlagosságukat, ha a közösség javára fejtik ki azt. Ez nem egyéb, mint az individualismus és socialismus válhatatlan kapcsolatának elve, melyet azonban a franczia forradalom újítói megfogalmazni nem tudtak. A forradalom emberei az egyik pillanatban megtagadják a társadalmi közösséget, hogy az egyéniség jogait védelmezzék, a másik pillanatban minden egyéniség megsemmisítésére törnek, hogy fönntartsák a társadalmi közösséget. Ebbe a kettős hibába esnek a franczia forradalomnak communistái és utópia gyártói majdnem kivétel nélkül. A franczia forradalmi szellem világtörténeti nagy bűne az, hogy fölszabadította a társadalmat romboló szenvedélyeket, sőt valósággal tudománynyá fejlesztette a társadalom rendszeres mérgezését, az emberi civilisatio ellen való rendszeres háborúságot. Ha látjuk a fényt, melyet a franczia forradalmi szellem árasztott a világra, akkor az igazság nevében lát-