Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

A

világ egyik sarka nem eshetik oly messzire a másiktól, mint amily messzire estünk mi, ujabb történetünk utolsó hat évtizede folyamán, Petőfi szellemétől. Oly nagyon távol kerültünk tőle, hogy az emberi dolgok valamelyes körszerű forgásánál fogva talán megint visszatérhetünk hozzá, hogy uj magasabbszempontokbólgyönyörködhessünk benne. Hatvan év alatt ugyanis megmérhetlen átalakuláson ment keresztül a müveit emberiség: egészen más lett az ember viszonya a természethez s ezzel együtt más a nemzetek életrendszere s ez életrendszeren belül más a magyar nemzet világtörténeti helyzete. Ezt a világtörténeti helyzetváltozást mindmegannyian mélyen érezzük, ha nem is vagyunk mindannyian képesek róla világosan és szigorúan számot adni. De azt a vak is látja, hogy úgyszólván tizenkettedik órája is ütött már annak, hogy egész közéletünket uj alapokra helyezzük. S a megszokott politikai jelszavakkal együtt üres hüvelyekké lettek mindazok a szépirodalmi jelszavak is, melyek a kiegyezési korszak ködös világán végig kavarogtak. Aki érez és figyel, az hallhat szokatlan és uj hangokat. Uj vágyak serkednek, uj érzés- és gondolatvilág támad, s mert eleddig ismeretlen nagy