Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

12 Petöfi-Könyvtár föladatok megoldása előtt állunk, valami megfrissült fogékonysággal tekintünk visza a multakra is, és uj szinben jelentkeznek előttünk a nagyok, kik lelküket adták oda a magyar nemzetnek. Valami olyas érzés fog el bennünket, mintha sokáig, nagyon sokáig köznapi hangulatok pora úgy belepte volna lelkünket, hogy már nem is voltunk képesek Petőfi szellemével közvetlen érintkezésben társalogni, és hogy még nagy megtisztulásra lesz szükségünk, mig annak minden mélyeit és magasságait újból magunkéivá tehetjük. Az ilyen hangulatban sokat meglát és megért az ember, amit azelőtt nem látott és nem értett. Szóval az idő is megérett rá, hogy visszatérjünk Petőfihez. 1. Amióta Petőfi először ttint föl költészetével, mind mai napig nem támadt költőnk, ki vele népszerűségben versenyezhetett volna. De noha népszerűsége még egyre növekedik, a kritika valójában mégis mindig nagyon meg volt akadva vele, s lényét nem csak életében, de halála után sem volt képes igazában fölfejteni vagy visszatükröztetni. Ismeretes, hogy az egykorú kritika, bárha kezdetben elismeréssel fogadta a föltűnő tehetséget, csakhamar mily ádáz személyeskedéssel támadt