Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

114 Petőfi-Könyvtár gyar nemzet" czimü költeménye olyan, hogy mindenik sora hatványozott mértékben illik mai viszonyainkra, vagyis olyan, mintha az egyenesen ma Íródott volna. Lerajzolja természettől áldott voltát ez országnak. S ilyen áldások daczára Ez a nemzet mégis árva, Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. (A magyar nemzet) És aztán leirja az anyaginál még sokkal nagyobb szellemi nyomorát, melynél fogva itt mindennek a világon inkább van értéke, mint a jellemnek, mint a tehetségnek és tudásnak. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van ! S mindezek maradnak ott lenn, Vagy ha éppen a véletlen Föl találja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az inség zivatarja Őket messze elsodorja, Messze tőlünk a világba, Idegen nép kincstárába. És ha ott ragyogni látjuk, Szánk-szemünket rájok tátjuk, S ál-dicsőséggel lakunk jól Hogy ez onnan van hazánkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk ? Azzal dicsekedni váltig, Ami szégyenünkre válik! . . . (A magyar nemzet.)