Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

104 Petőfi-Könyvtár mint ahogy az a szerző számára sem volt egyéb a szivében lakó puszta Ígéretnél, abban az időben, mikor ezt a gyönyörű tündérmesét írta. e) A János vitéz talán kerekebb műalkotás volna, ha a költő megengedi vala, hogy a hazaérkező hős még életben találja Iluskáját és a szerelmes pár boldog házasságban egyesüljön: mégis jobban örülünk annak, hogy a költő eltért a meseírás sablonjától, mert így az egész költemény bámulatos szép allegóriája az ő saját lelki fejlődése menetének. Ha már egyszer Kukoricza Jancsiból hősi érdemei folytán János vitéz lett, akkor igazán kíváncsiak lehetünk arra, hogy a hős, aki nem érte még el czélját (mert Iluska meghalt), milyen új evolutión fog átmenni, milyen újnemű hőstetteket fog végezni, hogy végül is a boldogság révébe evezhessen. A költemény ily módon két lényegesen különböző jellemű szakaszra oszlik és már ez által is megragadó módon szemlélteti magának a költőnek benső fejlődését. Az első szakasz ugyanis még egészen népies és naiv jellegű, de a második, — noha a mű egysége kedvéért, — még mindig lehetőleg meg kell őriznie a naiv tónust, — mégis egy-két árnyéklattal magasabb rendű, csodásabb, tündériesebb és ami a fődolog, allegorikusabb szellemű, mert a hős, ha burkoltan is, ha naiv alakban is, de eszményekre törő hőssé válik, — mint a költő maga a saját fejlődése második szakában. Érdemes tehát a János vitéz két szakaszát egymással összehasonlítani. Első tekintetre föltűnik, hogy