Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 101 után kerül sajtó alá és hogy márczius első napjaiban jelent meg; tekintetbe veendő továbbá, hogy a Petőfi-búvárok szerint a költő a János vitézt kezdetben csak rövidke költői elbeszélésnek tervezte és csak munka közben vált abból a költő eredeti szándéka ellenére, egy 27 fejezetre terjedő nagyobb méretű alkotás. Én tehát azt hiszem, hogy Petőfi a János vitézt csak rövidebb alakjában olvasta föl (1844 deczernberében) Vörösmarty és Vachotték előtt, és hogy csak 1845 januáriusban írta hozzá az Iluska halálára vonatkozó s az ezután következő (17—27) fejezeteket, melyek a költeménynek második (s az első szakasztól föltűnően elütő jellegű) szakaszát alkotják. Hiszen a népmese szelleme azt követelte, hogy Kukoricza Jancsi, aki hősies viselkedésével a franczia királyleány kezét is elnyerhette volna, de aki mesebeli hűséggel ragaszkodik drága Iluskájához, ne fosztassék meg az ő szive „gyöngyházáétól. Mikor Jancsi így beszél : „Nem mondtam én neki, az én lluskámnak, Hogy ne adja szivét soha senki másnak, O sem mondta nekem, hogy hűséges legyek — Tudtuk, hogy hűségünk úgy sem szegjük mi meg. Azért szép királylyány ne tarts reám számot; Mert ha nem bírhatom kedves lluskámat: Nem is fogok birni senkit e világon, Ha elfelejtkezik is rólam halálom". (János vitéz.)