Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

100 Petőfi-Könyvtár a hős cselekvésének motívumait a maga élményeiből meríti. Helyenként pedig a mese mintegy symbolikus képe a költő pályafutásának vagy eszmei törekvéseinek. d) Azt mondják, hogy Petőfi az Iluska alakjánál Csapó Máriára (Vachott Sándornéra) gondolt, akinek szőke szépsége reá mély benyomást tett, s akit ő Tündér Ilonához hasonlítgatott. Nem én vagyok tehát az első, aki a János vitézt Petőfi egyéni életével hozom kapcsolatba: tették ezt önkéntelenül mások is; de úgy látszik, hogy e gondolatba el nem mélyedtek. Ami Iluskát illeti, én nem tartom kizártnak, hogy Petőfi legalább ottan, ahol Iluska haláláról van szó, nem is Csapó Máriára, hanem annak húgára, a tizenötéves korban elhunyt bájos Csapó Etelkére gondolt, akinek emlékét a költő a Czipruslombokban dicsőitette meg. Egy fontos körülmény azonban ennek a föltevésemnek ellentmondani látszik. A Petőfi-búvárok úgy tudják, hogy a költő a János vitézt 1844 novemberének második felében írta és hogy deczember elején föl is olvasta Vörösmarty, Vachott Sándor és Vahot Imre előtt, akiknek tetszését a munka igen nagy mértékben megnyerte. Csapó Etelke pedig, aki 1844 november óta lakott nénjénél, csak 1845. január 7-ikén halt meg és így kizártnak látszik, hogy a költő az Iluska halálának motívumát az Etelke halálából meríthette volna. Ámde tekintetbe veendő, hogy a János vitéz csak 1845 január végén, tehát legalább is három héttel Etelke halála