Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Utolsó találkozásom Petőfivel 1849. május 21-én

Utolsó találkozásom Petőfivel 87 E győzelem örömére atyám estebédre hivta meg hozzánk a közelben levő barátait: Petőfit nejével, Szentpéteryt, Sükeit, Sikort. Ezen az estén voltam utolszor együtt Petővel. Az estebédhez én szolgáltattam néhány palaczk rendkívül finom csemege-bort, melyet igen csekély összegért vásároltam egy élelmes közhonvédtől, ki azt a dúsan felszerelt és közprédára bocsátott nádori pinczéből akvirálta. A megfelelő vacsora után lelkes hangulatban és „fönség érzetével" fogyasztották vendégeink a fejedelmi nektárt, minővel valóban csakis „földi istenek" bővelkedhetnek. De mintha sejtettük volna, hogy ez az utolsó győzelmi áldomásunk s végbúcsúnk a független magyar haza fővárosától : örvendezésünkön egy-egy pillanatra komor sejtelmek érzete nyilait át . . . Szóba jött, hogy immár az orosz invázió polypkarjai csapkodják határainkat. Hogy a hetekig halogatott budai ostrommal időt engedtünk a megkoppasztott és Bécs felé menekülő osztrák seregnek a megtollasodásra, — s végül: hogy ilyen elszántsággal és ennyi véráldozattal Budavárát sokkal rövidebb idő alatt is bevehettük volna, — és hogy e szándékos és indokolatlan késedelem miatt Klapka is szemrehányást tett Görgeinek, stb. stb. . . . Ámde a tornyosuló veszély: az invázió hire, a győzelemittas honvédsereg harczias szellemét legkevésbé sem deprimálta; ellenkezőleg, serkentésül szolgált az ujabb és dicsőségesebb győzelmek kivívására.