Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi mézeshetei és családi otthona

Petőfi mézeshetei és családi otthona 81 rajongásában a haza- és szabadságszeretet lángolását ismerte föl s viszont a legbensőbb vonzalommal viseltetett iránta, mindig „mon cher fils" megszólítással tüntette ki; majd kapitányi s végül őrnagyi ranggal ajándékozta meg önfeláldozó hűségéért, ragaszkodásáért. Országszerte dúlt az elkeseredett önvédelmi harcz. Szabadságunk megtépett lobogóját fényes diadallal emelte magasra a honvédbecsület. E harczi zaj és ágyúdörgés közepett született, mintegy a nagy idők, győzelmeink tanuságtételére a Petőfi fia: Zoltán. A boldog anya még boldogabb érzéssel fogadta a táborból hazasiető férjét, ki örömkönnyek közt borult sápadt nejére s szerelmük édes zálogára! . . . S mintha Petőfi boldogságát fokozná az örömhír, hogy vitéz honvédeink visszahódították az ország szivét. Pest felszabadult, — s a Budavár ostromára gyülekező honvédekkel, az elmenekült polgárság is visszatért a fővárosba, házi tűzhelyeihez. Atyám és Petőfi diadalérzéssel találkoztak ismét otthonukban: atyám sebét gyógyíttatni jött, melyet Kassánál kapott, mint guerilla-vezér, — Petőfi a hódító önérzetével költözött be harmadmagával. Szerzeményeik fölötti büszkeségükben újra egyesült a két jó barát testvéries érzése: egyiket sebe, másikat fia boldogította. Petőfi szerelme neje iránt a fia születése óta még rajongóbb, mámorosabb lett. E nagy hatalmú szenvedély elvonttá, önfeledté tette őket. Minden Petőfi-Könyvtár XII. 6