Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi első szerelme. „Zöld Marczi"

58 Petöfi-Könyvtár gyarapította egy-egy ünnepi alkalomra, vagy az Etel születése, — neve napjára. Nővérem hálásan, gyermekies örömmel tekintett föl mindannyiszor, delejt sugárzó nagy szemeivel, az előzékeny, kedveskedő, szellemes és vidám kedélyű ajándékozóra. S Petőfi boldogan hódolt meg az ártatlanság e bájos, keresetlen megnyilatkozása előtt. Tréfálkozása, szellemi szikrái, miket alkalomadtán Ételre szórt, ennek kedélyét mindannyiszor megélénkítették, fölvidámitották ; — de szivnyugalmát nem érintették. Etel érzelemvilága mindössze egy-egy jóízű nevetésben talált feloldást, viszonzást, míg Petőfit éppen ez az öntudatlan zárkózottság, a bimbójában rejlő szendeség varázsa bűvölte meg, melyet e sóvárgásával fejezett ki: „A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jő a szép kikelet! . . ." Etel, átvitt értelemben, ezt még nem ismerte, nem értette meg. A Tóth Teréz nevelőintézetéből naponként többnyire én kisértem haza. Ha ez útjában Petőfivel találkozott — ami pedig gyakran megtörtént — ő is kísérőnkül szegődött. Útközben legtöbbször a magyar történelem iránti tudásvágyát igyekezett Etel lelkében felkölteni. A fényes példázatok felsorolásával, melyekről annyi szépet és dicsőt tudott mondani: Etel melegebb érdeklődését, szívérzelmét óhajtotta fölébreszteni.