Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Petőfi első szerelme. „Zöld Marczi"

Petőfi első szerelnie, — „Zöld Marczi"-ja 59 Etel a hallottakra elmélyedve, fogékony lélekkel szívta magába a fönséges előadást, s mindannyiszor ámulva-csodálva szegezte hálás tekintetét Petőfi átszellemült, s a sok éjjelezéstől, dohányzástól sárgult fakó arczára ... De a szerelemről, melyet nem adatott tanulnia, egész lénye távolmaradt. Gyermekies ártatlansága játszi kedélylyel fedte azt. Atyám rendkívül szerette a szabad természetet. Végtelenül üdítőleg, fölvidítólag hatott kedélyére a zöld mező, a mezei virág, a dús lombozat. S boldog volt, ha kedvező időben, kivált a nyári időszak beálltával, családjával vagy a vállalkozóbb színészek csoportjával a szabadba kirándulhatott, s a Svábhegyen, a Rákosmezőn, vagy az egykori fényes magyar uralkodást hirdető visegrádi vár regényes környékén, olykor egész napra is letelepedhetett E kirándulásaink alkalmával Petőfi mindig velünk tartott. A szinész-osztály iránt táplált előszeretete, — egykori színészi élményeinek emléke, egyaránt vonzották őt; de különösen a családunk iránti bensőbb érdeklődése, rajongó szeretete kötötte őt elválhatlanul hozzánk, — nemkevésbbé az Etel egyénisége, kit az Olympus kiválasztott lényének tartott: „Oly szellemi e lány, oly tisztán szellemi! Eszembe is jut róla a mesés világ: Ily lényekkel lehettek az Olymp körül Benépesítve a források és a fák! . . ." mondá költői merengésében.