Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

32 Petöfi-Könyvtár emlékét maradandóvá tette, s amelyek létrehozásához együttlétüknek kijelölteti szüksége volt! Az asztali csemegéhez tartozott olykor-olykor a szellemes Diósi Márton mnemonikai bemutatkozása, mely abból állt, hogy: miután az asztaltársaság egy iv papirt teleirt a legkülönfélébb, összefüggésnélküli szavakkal, e szóhalmazt Diósi, egyszeri átolvasásra, hiba nélkül elmondta. Az emlékező tehetség erejét, atyám, mint mechanizmust, határozottan a gyakorlatnak tulajdonította; de a Diósi sajátos képessége mégis bámulatba ejtette s mindnyájunk csodálkozását vonta magára. Az alkalmi produkcziókhoz tartozott néha a családi csemeték megszavaltatása, vagy: megénekeltetése is! S kegyeletes hálaérzéssel kell visszaemlékeznem ezidőből a bátorításul juttatott csengő jutalomra, melyben leginkább nagybátyám Szentpétery s a galans Lendvay nagylelkűsége részesített bennünket; Szentpéterynek a ..Szózat"-ot, Vörösmartynak ,.A magyarokhoz", Petőfinek a rKont" czimü költeményt kellett elszavalnunk. Lendvaynak a „Lengyel", Egressy Béninek a „Magyar himnuszt" kellett elénekelnünk. De legzajosabb tetszést arattuk az „Árpád" czimü költemény elszavalásával: „Hazám szerzője dicső Árpád, Egy kis ivadék szólal hozzád : A kis ivadék im, én vagyok, A ki nevedre fellángolok! . . stb.