Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

Sándor nevenapján 33 Ezt rendesen a nagymama jutalmazta legbecsesebb ajándékával: a kedvelt mákos-diós kiflijeivel, miket dugaszban, mindig készen tartott számunkra a zsebeiben. Legyen áldott emlékezete ! . . . Asztalunknál érte meg Petőfi, 1845-ben, márczius 17-dikén a nevenapját . . . Nem volt semmi előkészület. A névnapi alkalomra nem gondolt senki, talán még Petőfi sem. Csupán a kalendáriumismerő jó nagymama, — aki azonban mélyen hallgatott . . . Petőfi javában diskurált atyámmal s jóizüen ropogtatta még az ebéd befejezése után is a pogácsát, melyet szakadatlanul rakosgatott tányérja elé a gondos nagymama. Vendégeink, kosztosaink az asztaltól már mind eltávoztak. Minket, családtagokat, az Ízléses pogácsák ottmarasztottak. A szeretet képe látszott ülni a magára maradt családi szentély fölött, melyet a legtisztább, legmagasztosabb érzés fogott körül... A nagymama szemei ragyogtak a boldogságtól... A legbensőbb anyai érzés csillogása volt, az árván maradt, apátlan és anyátlan ifjú vendége iránt .. A pogácsa meg csak fogyott, s a tál újra meg újra megtelt ... A nagymama boldog megelégedéssel, kedveskedve nógatja, tologatja Petőfi elé: — Tessék, tessék, kedves Petőfi úr 1 Csakúgy, mint otthon! . . . — De édesanyám, — mondja Szentpétery, — mialatt maga is mohón falatozza a friss sütetü Petőfi-Könyvtár. XU. $