Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

Megismerkedésem Petőfivel 23 kávét, s töprengésünket látva, közbeszól: „mindjárt elhozom én a Franczit, — ez volt az udvarlója — ő jól tud németül, majd segít az maguknak!" S úgy lön, mint mondá. Az elősiető Franczi csakugyan már az első sor fordításánál ráismert a német plundrába öltöztetett „Három alma meg egy fél" — kezdetű magyar népdalra, s nyomban el is énekelte nekünk nagy örömünkre és megvígasztalásunkra az egész szöveget; aztán addig ismételte, míg megtanultuk mindhárman. Nosza, loholtunk mindjárt az örvendetes értesítéssel a nagymamához: „Nagymama! kedves nagymama! holnap lekváros dereje lesz; lefordítottuk ám a Petőfi versét s tudjuk is a nótáját!" S hogy meggyőzzük felőle: tüstént felolvastuk s el is daloltuk neki . . . S még a jó nagymama segített helylyel-közzel a dallam helyes éneklésében. Másnap Petőfit kórusban vártuk az ebédre, melyhez híva volt . . . S a nagymama pompás lekváros derejéjétől piroslott szánk, arczunk s az egész társaság kedélye a tudatban, hogy kifogtunk a Petőfi cselvetésén, aki jókedvében olyan édes baraczkokat nyomott jutalmul a fejünkre, hogy még másnap is dörzsöltük a helyét. Többször hallottam híresztelni Petőfi felől, hogy ilyen-amolyan ellenszenves, duiva modorú ember volt! . . . Igen ám, azokkal szemben, akik ellenszenvére, haragjára rászolgáltak. Mert szivbőllélekből utálta, megvetette a szolgalelküeket, a