Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

24 Petöfi-Könyvtár hipokratákat, a nyegle szószátyárokat, a nagyképűsködő himpelléreket, a tehetségnélküli feltolakodókat, az idegeneket majmoló divatbohóczokat, kiket a társadalom harlekénjeinek tekintett, az elvteleneket, az aposztatákat, s különösen a gyanús, a rossz hazafiakat. Mintha most is hallanám ez utóbbiakat sújtó anatémáját: „Kötelet, golyót nekik!" Tudva van, hogy Petőfi mindenekfölött egyeneslelkü, hizelgést nem ismerő, szókimondó, szabadgondolkozású ember volt. A jók és méltók iránti szeretetében határtalan, a rosszak és méltatlanokkal szemben irgalmatlan. Ihletsége roppant látókörével, csodás erőinek tudatában nem ismert határt. A fény nem vakította, a sötétség nem félemlítette meg. Bátor, szabad sasként emelkedett a nap tüzéhez, hogy fényét vizsgálja és szintoly szabadon és merészen csapott alá a haza földjén burjánzó korcsokra, árulókra, kikkel szünetlen harczban állt. Azonban, semmi sem bizonyíthatja hathatósabban Petőfi gyöngéd érzelmeit, nemes Ízlését, fönnkelt gondolkozását, szeretetreméltóságát, mint teljes meghódolása az érdemesek, — a nemzet jelesei, — legjobbjai előtt, kiket nagyrabecsült, szeretett s akikkel állandóan a legbensőbb egyetértésben, viszonyos barátságban élt.