Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

20 Petöfi-Könyvtár bármely órájában. Atyámnak nem lehetett oly szorgos elfoglaltatása, mit a Petőfi jöttekor abba nem hagyott, — s komorságát föl ne derítette volna. Rendesen egy-egy költeményét hozta el atyámhoz, hogy bemutassa, mielőtt kinyomatta. Szerette hallani atyám előzetes véleményét, melyre sokat tartott. S minthogy verseit jobbára éjjel írta meg: a kézirattal azon melegében, olykor már a hajnali órákban atyámnál volt, akit rendesen ébren talált. Nagy hatással volt e közlékenység Petőfire, mert tudta, hogy atyám ép oly őszinte, mint szigorú bírálója, — s akit mindig extázisba hozott lángelméjének tökélyesbülő termékeivel. Korareggeli látogatásaival legelőbb is nekem és Árpád öcsémnek kellett tudomást vennünk; mert mi az atyám előszobájában háltunk s Petőfi — átmenőben — először is minket riasztott fel, ébresztőül rendesen egy-egy hatalmas „baraczk"-ot nyomván csontos ujjaival a fejünkre. S meggyőződésből mondhatom, hogy Petőfi — minden véznasága mellett is — kitűnő izomerővel bírt. Parolái, mikben egyszer-másszor részesített, oly ropogósak voltak, akárcsak a Jókai vasmarkú kézszorítása, melyről kiváló humoristánk: Bernúth Gazsi azt jegyezte meg, hogy „még a beszterczebányai prés alatt megedzett rézgaras is óbégatna tőle!" Ám, azért e parolák és baraczkok akkor sajogtak nekünk legfájdalmasabban, mikor már nem részesülhettünk többé belőlük. Nagy családi örömünnep volt házunknál Én