Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

Megismerkedésem Petőfivel 21 és Árpád öcsém, egy évi távollét után, megérkeztünk Kézsmárkról a „német szó" kurzusáról. Minden oldalról ostromolnak, gyötörnek a német beszéd examinálásával. Persze, hogy sikertelenül; mert a németből alig tudunk valamit. A kézsmárki polgárság már akkor inkább szeretett velünk magyarul társalogni s így az ottlétünknek kevés foganatja volt. S visszajöttünk úgy, ahogy elmentünk: sült magyarokul. Petőfi titkolt örömmel vette ezt tudomásul, s ezért legtöbbet dévajkodott velünk, látogatásai alkalmával, német kérdéseivel, faggatásaival . . . No hát, — mondja, — ha le tudjátok fordítani a német versemet: megkérem a nagymamát, hogy holnapra lekváros derejét készítsen a számotokra ! Ez volt a legkedvesebb ételünk, amelylyel biztosan léprecsalhatott bennünket. Papirt vett elő s leírta a verset: „Drei Apfel und a halber, Liesz dich rufen: kamst nicht her, Bist nicht kommen: bliebst dahaam, Bist geworden Fra-maam. Hej, huj! meinetwegen ! Hab' ich auch a Bluml gsegen; Hej, huj! Sommers thu ichs pflücken pflegen." — Íme, itt van ; holnap előkérem a fordítását. S a verset a markomba nyomva, távozott. Mintha egy arasznyit nyúlt volna az arczunk meglepetésünkben, ijedtségünkben. A családtagok