Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

Megismerkedésem Petőfivel 13 édesörömmel adta oda egy-egy karzatjegyért, hogy atyám játékától „részegiilten" térhessen haza s éberálomban tölthesse az éjt szinészi ábrándképeivel. Ha pénze nem volt: statisztának vétette föl magát a Nemzeti Színházhoz, hogy atyám művészetét közelebbről szemlélhesse. Ha erre sem nyilt alkalma: órákig elácsorgott nappal a színház előtt, hogy atyám jövetelét bevárva, lépéseit némán, észrevétlenül kisérhesse a főváros utczáin. E rajongása atyám művészete iránt nem csökkent egy pillanatra sem, sőt évről-évre fokozódott. Petőfi, önismeretre jutva, a szinészi pályáról, nehezen bár, de végkép lemondott. S mint nekünk később bevallá, e lemondásra főképpen atyám művészetének fölismerése, nagysága késztette leginkább, melyet saját szinészi képességével elérni, de még csak megközelíteni is lehetetlennek tartotta. Költői tehetsége izmosodásával, állandóul Pesten telepedett meg. S már, mint az „Életképek" czimü folyóirat munkatársa, a szerkesztőségi szabadjegygyel látogatta a nemzeti színházi előadásokat, leginkább akkor, ha atyámnak nagy szerepe volt. Ezt mindig végignézte, noha nyugtalan természete a türelemmel mindig erős harczban állt. Ideáljával, atyám művészetével volt szive-lelke eltelve, midőn „III. Richárd" alakítását tőle átélvezte ... Érzését, gondolatát nem tarthatta vissza többé. Elhatározását nyomban követte a tett, s ebben nem ismert habozást, ingadozást. Az előadás után felszólította a mellette ülő Sükeit, a