Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

14 Petöfi-Könyvtár jeles esztetikust, atyám legrégibb barátját, hogy vezesse őt azonnal a színpadra, atyám öltözőjébe, s mutassa őt be. A dadogó Sükei a legnagyobb készséggel vállalkozott rá. Atyám öltözőjébe érve, Sükei nagy sebbel-lobbal hozzákezd a bemutatáshoz ; de minél hevesebben igyekszik ennek eleget tenni, dadogása annál makacsabbul lekötötte beszélőképességét: — Va-va-va-van . . . sze-sze-sze-szer — hebegé. — Szervusz, Gábor! — kiáltott közbe türelmetlenül Petőfi. — Kedves Sándor! — viszonzá atyám. Ezzel megölelték, megcsókolták egymást s egy meleg kézszorítással megkötötték az egész életükre kiható barátságot. Atyám, a színházból hazajővén, lelkesülten, e szavakkal nyitott be a szobánkba: — Anyjuk, tudod-e mi újság? Megismerkedtem Petőfivel! — s a legnagyobb öröm és elragadtatás hangján beszélte el nekünk az egész bemutatási processust. Barátságuk, ezidőtől kezdve, napról-napra bensőbb, szilárdabb lett. Közös elvek és érzelmek fűzték őket egymáshoz mind szorosabban, elválhatlanul. Atyámat ép úgy hevítette a Petőfi költészete, mint ezt lelkesítette atyám művészete. Hévmérőjük nem szállt alá soha, sőt, időről-időre, tehetségeik izmosodásával, folyvást emelkedett. Atyám ép úgy örvendett a Petőfi sikereinek, mint ez atyám növekvő fejlődésének, melyet, hogy