Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

Petőfi élete 83 Ettől ugyan nem lett bölcsebb az ifjú, de azért igenlően bólintott a fejével. — És tudja kend, — folytatta a káplár, — hogy miként kell állni a haptákban? — Nem én! — felelte Petrovics. — Nohát nézzen ide! A káplár lehajolt s olyat rántott Petrovics lábán, hogy majd hanyatt esett. — Menydörgettét, ne morogjon kend ; — röffent rá az oktató. Aztán elkezdte kifelé, meg befelé csavargatni a lábát, mig végre felkiáltott: — így maradjon kend! Ezután a hasára ütött, hogy csillagot hányt a szeme, a mellét hátánál fogva előre tolta, s az állát keményen felütötte. Most már nézzen kend a szemembe, de meg ne mocczanjon. Petrovics zsibbadni érezte a lábait, de a káplár ugy meredt rá, mint a vasvilla, s nem mert mozdulni. Hanem rájött a köhögés s szokásból szájához emelte a kezét. Erre egészen kivörösödött a káplár úr arcza, kezét ökölbe gyűrte s rárivalt: — Nem megmondtam, hogy ne mozduljon kend ? Mikor haptákban áll, még ha egy elefánt szállna az orrára, akkor se volna szabad köhécselnie. A deákok jót nevettek e kacskaringós bakabölcseségen s Petrovics szikrázó elmésséggel folytatta: — Már most megmagyarázom kendnek, hogy mire való az a hapták. Tegyük fel, hogy jobbról jönne egy generális, balról meg a római pápa. Melyik felé fordulna kend ? — A római pápa felé, mert azt még sohasem láttam. 6*