Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

84 Petőfi-Könyvtár — Meghiszem, bundás, magam se, de nem ez a katona regula. Kend arra fordítja azt a prófuntleső száját, ahonnan a generális úr jön. Érti kend? Aztán bátran belenéz a szemébe, mintha csak a szeretője volna s mikor elmasirozik kend előtt, utána fordítja a fejét, így ni! — s ezzel olyat rántott a kobakomon, hogy majd kiszakadt a nyakamból. Tudja kend most már, hogy mi az a hapták? — dörögte ezután, egyet köpve a lábam elé. — Hogyne tudnám, — feleltem vissza, savanyúan visszaillesztgetve előbbi helyére a fejem. — S megszoktad már azt a virágos katonaregulát? — vágott szavába Németh Jancsi. — Barátom, az ember a mérget is megszokja apránkint. Csak ne kellene szobát súrolni, sepregetni, meg puliszkagombóczokat főzni, az ember mindjárt könnyebben venné ezt a katonasort. — Főzni is kell ? — csodálkozott Orlay. — Biz igen. Egyszer az egyiket, másszor a másikat vezénylik a konyhába s úgy kell a hagymát vágni, a rántást keverni, meg babot szemelgetni, akár csak egy szakácsnénak. Az igaz, hogy ilyenkor a jobb falatokat magunknak tartjuk meg, az őrmesternek és altiszteknek meg egy kis pecsenyével kedveskedünk, mert ez már így szokás katonáéknál. Mielőtt elbúcsúzott tőlük, könyveket kért kölcsön s elmondta, hogy gyertyát dug a szuronya karikájába s úgy olvasgat. — Sohasem hittem, pajtás, — szólt megilletődve Orlay, — hogy ilyen vasakarat van benned. — Hja, barátom, a nyomorúság találékonynyá tesz és aki el nem csügged, még a pokol fenekén se vész el. — De csak nem maradsz fönn reggelig, gondold meg, hogy kedvencz költőd is szemfájós volt.