Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első villámcsapás

Petőfi élete 71 Rózának. Ha el fog jönni hozzájuk, akkor legalább kiolvashatja szeméből, hogy gyönyör, vagy kárhozat lángja-e első komolyabb szerelme. De az ártatlan kis fruska nem csinál titkot a versekből. Gyermekes dicsekedésse! mutatja meg a bátyjának, az meg az apjának. Az öreg őrnagy pedig nem hiába volt annyiszor a tűzben, nem hiába gázolt térdig a franczia vérben, most is könnyen tűzbe borul, mint a kimustrált huszárló a riadózengésre. Ezer bomba és kartács! — pattogta a veterán, — hogy mert ez a tejfelesszájú ficzkó szerelmes verseket irni az én leányomnak? Csak hatalmamban állana, tüstént vesszőt futtatnék vele. Nagy dér-durral járt fel s alá a szobában, ökleit becsukva meg kinyitva, mintha vagdalkozni akarna. — De hiszen majd megtaníttatom én azt a tintanyaló, papirosfogyasztó kölyköt, csak találkozzam a mérnökkel. Salkovics azonban akkor a Rábaközben méregette a földeket s csak hetek múlva készült hazajönni. Hanem arravaló a posta, hogy eltüntesse a távolságokat. Kapta magát az őrnagy, irt egy sistergő bombákkal megrakott levelet, melléje csomagolta a szerelmes verseket, azután elküldötte a mérnöknek. — Tanítsa, uramöcsém, végződött a puskaporos levél — emberségre azt a holdvilágképü atyafiát, mert ha nem, hát magam spékelem fel. Mégis csak hallatlan impertinenczia, hogy akinek még az álla se pelyhedzik, ostoba irka-firkákkal akarja elforgatni a leányom fejét. Salkovics, a rideg számok embere, akinek nyilván a szive is kőtáblává keményedett, éktelen haragra lobbant e merényleten, amelyet az a féleszű Sándor követett el házának régi barátja ellen.