Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első villámcsapás

72 Petőfi-Könyvtár — Mikép vetemedhetett az a semmiházi ilyesmire ? — dult-fult magában a mérnök, aztán ő is levelet irt az öreg Petrovicsnak, amelyben kíméletlenül tudtára adta, hogy fiából soha sem lesz semmi, ő leveszi a kezét róla, iskoláztatni akarta ugyan, de falra minek hányna borsót, kitanulta az már a gonoszság minden iskoláját s nem lesz belőle más, mint naplopó, országcsavargó komédiás. Ha a levélnek minden sora élire állított borotva lett volna, akkor se vághatott volna mélyebben az öreg szivébe. A mérnök persze azt is a fejébe verte az egyszerű s minden fellengős ábrándot naplopásnak tartó jámbor öregnek, hogy fia meggyalázta házuk becsüietét, mert egy tisztességes és előkelő leánynak szerelmes verseket mert írni, amikkel valósággal lealázta s most a leány apja toporzékol dühében. És Salkovics mérnök nem állott meg a puszta szónál, ő a tettek embere volt s amit kimondott, annak ura is volt. Az uj iskolaév küszöbén levelet irt a feleségének, amelyben rövidesen meghagyja néki, hogy Sándornak tegye ki a szűrét. A jólelkű asszony hirtelenében nem tudta, mitévő legyen. Ép tegnap mondta a gyereknek, hogy megtakarított pénzéből pár forintot is ad neki, hogy felsőruhát vehessen magának Sopronban s biztatta, hogy a napokban várja haza az urát, aki majd gondoskodni fog apróbb szükségleteiről is. De ez a levél egyszerre keresztül vágott minden tervet. Még ha ő viselte volna a kalapot a háznál, tudott volna segíteni a bajon, de ő szelid, engedelmes asszony, akinek az ura akarata megmásithatlan parancs volt. A rideg levélre ellágyult a szive és könnyek áztatták az arczát.