Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Farkasból bárány

Petőfi élete 29 — Ennél talpraesettebben nem is idézhetett volna, bátyámuram. Mert tudja meg, hogy az a Lichard nevü professzor, aki engem megbuktatott, magyarfaló pánszláv, aki tót irodalmi kört alakított Selmeczen s diákpajtásaim nagy részét oda csábította a magyar irodalmi körből. — Mit beszél öcsém, hát ilyen világ van most Selmeczen ? — De ilyen ám, bátyám, s engem azért gyűlölt, mert fütyültem neki beállani a tót mihasznák közé. — No az árgyélusát, öcsém, — kiáltott karjait feltűrve a korcsmáros, — csak menjek be Selmeczre, úgy megtánczoltatom azt a tót apostolt, hogy kék mándlit szabhatnak a háta bőréből. Bizony, mégis érdemelné; lelkükre is kötöttem a pajtásaimnak, hogy ne engedjék a magyar irodalmi kört, s azt a gonoszmájú Lichardot tanítsák emberségre, ha máskép nem lehet, hát bunkóval. — Na már igaz, öcsém, — szólt üstökét rázva a derék csapláros,— hogy az Isten megverte a magyart, de még az ostorát is rajta felejtette, amikor köréje plántálta azt a sok mindenféle nácziót. — Tudja bátyám, az még nem volna olyan nagy baj, mert hát a négyes fogat sem áll egyforma lovakból, hanem erősen kellene tartani köztük a gyeplőt, hogy egyik se rúghassa meg a másikat. — De hiszen öcsém, az ilyen Lichard-féle himpelléreket nemcsak ki kellene rúgni, hanem deresre húzatni és százig csapatni, hogy vére hulljon erre a drága földre, amelyen átokmagot vet el, holott az, mint az édes anya, jó puha kenyérrel táplálja. — Isten éltesse az ilyen derék magyar embert, — kiáltotta az ifjú felugorva, miközben halavány arczán és bánatos szemében follobogott a lelkesedés lángja.