Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

232 Petőfi-Könyvtár Vagy kétszer Gyulára is berándult s ott Szakái Lajos népköltő és Sárossy Gyula társaságában töltötte az időt, egyre arról beszélgetve, hogy mi lesz a nemzettel, ha kicsavarják kezéből a szabadság kardját. Petőfi azt mondta, hogy ha nagyon szorítják, ő Bem apóhoz megy Erdélybe. A muszkák gyors előnyomulása, Bem hátrálása s néhány vesztett csatája azonban gondolkozóba ejtette, s lassankint mégis beletörődött ama gondolatba, hogy mezőberényi magányában várja be a vérzivatar elvonulását. De az események vészes fordulataival egyre nőttek aggodalmai. Mi lesz családjából, ha elfogják, ha vértörvényszék elé állítják? A levegő is vérszagunak tetszett körülötte, amely fojtogatta. Hátha Arad felé menne s a várban húzódna meg családjával ? De bezárkózzék-e oda feleségével, hogy szüntelenül rettegjen a bombázástól, a földetrázó ágyúdörgéstől ? Nem, ez megint pokol lenne rájuk. Ámde onnan Radnán át könnyen eljuthat Erdélybe, ha látja, hogy Bemnek szerencsecsillaga újra felragyog. Behívta a feleségét. — Édes Juliskám, — szólt hozzá a szokottnál is nagyobb gyöngédséggel, — innen mégis elmegyünk. — Menjünk, én bárhová követlek. — Oh, csak Zoltánt hagytuk volna legalább szüléidnél! — Itt van az ő helye az édesanyjánál. — Ki tudja, lelkem, mi sors vár reánk ? Legalább szegény kis fiamat szeretném biztos helyen tudni. — Amig én élek, senki sem foszthat meg tőle, csak halálom árán.