Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

230 Petőfi-Könyvtár akinek szavára, mintha csak a régi sirok porló daliái keltek volna föl, a földből támadtak a katonák, csak jót akarhat a nemzetnek. Másnap a kormányzó előtt állottak, aki rövid, megható és lelkesítő beszédet tartott hozzájuk. Nem festi le a haza komor helyzetét, mindnyájan tudják azt. Látják az általános elcsüggedést, a fejetlenséget, a zavart, a rémületet. Tartsanak tehát népgyüléseket, fanatizálják a népet a végső ellenállásra, hogy a nagyszerű csatában, amelyet a főváros alatt fognak megvívni, győzzön a szurony hatalmán a nép lelkesedése. A fiatal irók megilletődve hallgatták a nagy Kossuth beszédét, amely úgy hatott a lelkükre, mint az esővert láng sistergése. S másnap, július 1-én Petőfi, Arany, Egressy és Fáncsy aláírásával már falragaszok hirdették a népgyűlést esti hat órára a Muzeum-térre, de ugyanaznap jelent meg a kormány kiáltványa is, hogy egy időre ismét oda fogja hagyni a fővárost. E csüggesztő hirre alig egy pár ember jelent meg a népgyűlésen s azt meg sem tarthatták. Petőfit nagyon bántotta ez s elhatározta, hogy családjával teljesen félrevonul a magány csendjébe s nem törődve többé semmivel, drámát ir. Orlayhoz ment Mezőberénybe. Július 5-én érkezett oda s 18-ig maradt ott a legnagyobb elvonultságban. Ez idő alatt megirta Zoltán fia életrajzát hét hónapos koráig s legutolsó ismert költeményét, a Szörnyű idő'-t, amely hiven visszatükrözi háborgó lelkének komor világát: Talán az ég megesküvék, Hogy a magyart kiirtja, Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne, villog ellenünk A fél világnak kardja.