Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

Petőfi élete 223' Ez a rideg fogadtatás, a kicsinyes külsőségeken való nyargalózás nagyon elkeserítette a költőt. Most már egyenesen a honvédelmi bizottmányhoz fordult, de az sem teljesítette kérelmét. A büszke, hajolni senki előtt nem tudó, maga fölött semmi felsőbbséget elismerni nem akaró Petőfi erre önérzetes hangú levelet irt Kossuthnak, melyben kíméletlenül kifakad Vetter tábornok ellen, majd igy szól: „Nem előléptetést kérek többé, nem is fogadom el mindaddig, mig hadi tetteim azt követelni nem fogják; csak arra kérem önt, tétessen át a 28-ik zászlóaljtól Bem táborához; ha dicsőséggel nem harczolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember." Levele további részében arra kéri, hogyha nem volna üres kapitányi hely, előlegezzen neki néhány száz forintot, hogy a hadi pályára Bem mellett előkészülhessen, s ha megtanulta, le fogja róni tetteivel a kölcsönt, mert meggyőződése, hogy egyike lesz a haza megmentőinek. íme a hajolni nem tudó költő még Kossuthtal is az egyenrangúak hangján beszélt s inkább parancsolni, mint kérni látszik. Kossuth, jól tudta, hogy Petőfi a dicsőség mámorától elkábulva, képzeletében a fellegekben jár, s a rideg, szomorú valósággal nem törődve, csak külsőleg katona. Azért, midőn magához hivatta, nem úgy bánt vele, mint katonával szokás. Barátságosan fogadta és szelíden megfeddette, amért egy érdemes, öreg tábornokról oly lealázó és sértő hangon nyilatkozott. Majd azt tanácsolta neki, hogy ne menjen a harczmezőre, mert a hazának sokkal nagyobb szüksége van most tollára, mint kardjára.