Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

Petőfi élete 221' lávája omlanék benne, s a lobogó lánghullámokból ibolyák, liliomok és nefelejtsek hullanának le, andalító illatot lehelve magukból. Lemondanék minden Dicsőségről érted, S megszereznék érted Minden dicsőséget. Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit te akarsz Én is azt akarom. Ez volt talán a legforróbb, a leggyöngédebb költeménye feleségéhez, akit valósággal istenít s ő, aki a hatalmasokkal is nyersen szembeszállott, e gyönge galamb előtt szinte térden állva vallja meg újra és újra örök szerelmét. Akarata keményebb, mint a vas, de az is meglágyul, fölolvad felesége akaratában, vágyai magasabban szállnak, mint a kőszáli sasok, de ezekről is lemond ő érette, valamint a dicsőségről is, amelyet pedig Istenként imád. Büszke is volt neje e költeményre. Ebből látta, hogy korlátlan hatalma van a költőn, aki azelőtt senkire se hajlott, csupán a maga akaratát követte. A költőnek zászlóaljával Nagybecskerekre kellett volna vonulnia, de ő anélkül, hogy szabadságot kapott volna, feleségéhez ment Erdődre E fegyelemsértés miatt meggyült a baja Petőfinek. Orlay barátja azonban kijárta, hogy utólag mégis szabadságot kapott. Az erdélyi véres események hirére, az egész családdal Debreczenbe vonult, s erről ekkép értesítette Arany Jánost: ..Bejöttem Erdődről pereputtyostól, mert a környékbeli oláhok nagyon szerelmesen mosolyognak az odavaló magtárra és pinczére s nem akartam,