Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

220 Petőfi-Könyvtár — Már, fiam, a hazámért én is szívesen halok meg; ezt a zászlót olyan örömmel lengetem, mintha édesanyád régi jegykendője volna. — A szabadság jegykendője az, édes apám! — Már tűzben is voltunk vele Sukorónál. De mondd csak, hová mégy most fiam? — Én is Pestre megyek, de mivel nagyon sietős az utam, szekeret fogadok. Megölelték egymást, aztán bucsut vettek. Apjáról irta később Erdődön „A vén zászlótartó" czimű meghatóan szép költeményét, amelyben azt mondja, hogy apja, akinek vállait egy kinos élet gondja, betegség és ötvennyolcz év nyomja, elfeledve minden búját-baját, ifjak közé hadi bajtársul állt. A „Márczius tizenötödiké"-ben is azt irta valaki a parndorfi táborból, hogy „zászlótartónk, a még ifjú vérű Petőfi versenyt gyalogol velünk " Pesten a költő csakhamar megkapta honvédkapitányi kinevezését s ezzel ment Erdődre, ott töltött pár napot, aztán bevonult Debreczenbe a zászlóaljához. Júliához „Bucsu" czimen meghatóan gyöngéd verset irt, melynek ismételten visszacsendülő refrainje ez: Isten veled, szép, ifjú hitvesem, Szivem, szerelmem, lelkem, életem. Petőfi az ujonczkiképzéssel bíbelődött Debreczenben. Felesége, aki közel volt szüléséhez, egyszer szemrehányó levelet irt neki, amiért ily állapotban elhagyja s nem törődik vele, talán már nem is szereti. A költő erre „Szeretlek kedvesem" czimű versével felelt, amelyben rajongó szerelme szinte egekig szárnyal. Mintha egy tüzhányóhegy izzó