Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A Nemzeti dal

216 Petőfi-Könyvtár Másnap már az egész ország ismerte a „Nemzeti dal"-t. Pár nap alatt hat dallamot szerzettek rá; lefordították francziára. Petőfi e diadalmas napokban politikai hatalom volt, annyira, hogy a pozsonyi követek Kuthy Lajost küldték hozzá, hogy mérsékelje forradalmi hevét. Pozsonyban már az a hir terjedt el, hogy harminczezernyi fegyveres nép áll a Rákos mezőn Petőfi és Jókai vezérlete alatt, el akarják törülni a királyságot s kikiáltani a köztársaságot. Márczius végéig tartott a költő népszerűsége. Ekkor azonban a heves vérű ifjúsággal együtt leszorult a cselekvés teréről. A megszeppent Bécs engedett, belenyugodott a külön pénz- és hadügyministeriumba, a polgárság izgalma lecsillapodott s a higgadtabb elemek vették át a haza sorsának intézését. A márcziusi ifjak is jórészt még a szabadságharcz alatt megváltoztak. Petőfi azonban megmaradt az elvszilárdság, a tiszta és hajthatatlan jellem piedesztálján a harczok zivataraiban is. Alig van a világirodalomban még egy halhatatlan, akit elveiért, meggyőződéseért és becsületéért annyi tövis vérzett volna meg, mint őt, hanem azért Petőfi soha egy szikrát sem engedett szigorú elveiből. „A monarchia a virág, — mondja a költő — a respublica gyümölcs. Ez igy van és ezért nem kételkedem én diadalmatokban republikánus elveim". Majd meg igy kiált föl: „Köztársasági vagyok testestől, lelkestől, az voltam mióta eszmélek, az leszek utolsó lehelletemig... Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék, ami egyszóval annyi, mint republikánus, mert a köztársaságnak nem az a fő