Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A mennyország küszöbén

194 Petőfi-Könyvtár Szombaton délben jöttek: Petőfi, Papp Endre és Riskó és elmentek délután hat órakor. Ez a fő. Hogy jól mulattam, azt nevetséges volna még ide irnom is; arról úgyis bizonyos vagy, hogy egy szóval, azaz hárommal: kedélyesen, erélyesen, szívélyesen. Hanem figyelmet kérek! Furcsán érzem magamat: az a Petőfi gonosz egy fiú, oly szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak úgyis tüzes lakosa fellázad ellene és azt a száraz, hosszú, ily eseteknél tehetetlen házőrt úgy kiveti onnan, hogy idő kell hozzá, mig ismét részt vehet az uralkodásban. Ezt nekem előbb senki sem mondta, tehát majd elkéstem a vigyázással. (Most veszem észre, hogy még nem mondtam meg, hogy a házőr alatt az észt értein.) Restauratióra Petőfi ismét Károlyban lesz. Ha tudnád, hogy örülök erre az időre! Igazán, ha nem ismerném magam jobban, azt hinném, hogy szerelmes vag\ok, de igy avval vigasztalom magam, hogy majd elmúlik. De mégis borzadok tőle, ha elgondolom, hogy a lehetőség határán túl nincs, hogy komoly, tartós érzelem váljék belőle — jaj! — költő. Talán büntetésül. Miért? — fogod kérdezni. Ha elbeszélném, azt mondhatnám végül: én arról nem tehetek! De elég a bohóságból ennyi . . Júlia tehát már ekkor komolyan érdeklődött a költő iránt. Petőfi szeptember 27-én megint átrándult Erdődre Kovács Lajos berzenczei birtokos hátaslován. Júlia hideg tartózkodással fogadta. Petőfi nem csüggedett, mert érezte, hogy a leány hidegsége mesterkélt. Midőn egyedül maradtak, kitárta előtte a szivét. — Júlia, — mondta elfogultan, — annyira resz-