Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A mennyország küszöbén

184 Petőfi-Könyvtár E nagyratörő tervnek a bukása volt Petőfinek egyik legkínosabb csalódása, amelynek utolsó felvonását be sem várta. Két szatmármegyei barátja, Pap Endre és Riskó Ignácz, Szatmármegyébe hívták s a sebzett lelkű, szerelemre sóvárgó költő örvendett, hogy uj benyomásokat szerezhet a vidéken s két kézzel kapva a meghíváson, augusztusban Szatmárra utazott. A mennyország Küszöbén. Itt egymást érte a tiszteletére rendezett vigasság, s a költő, mint a marokszedő, serényen rakosgatta emlékezetébe az uj benyomásokat. Egy este így szólt hozzá Pap Endre: — Holnap bemegyünk a nagykárolyi parádéra. — A főispáni beiktatásra? — Igen, meg a megyei bálra; megállj csak, micsoda fényt és pompát látsz ott, mintha csak Rákóczi dicső kuruczai vonulnának el előttünk. — Ne emlitsd e szent férfiút nekem, mert ha nevét hallom, mindig ellágyulok és sirni tudnék, mint a záporeső. — Bizony lehet is, barátom, talán sohase lesz a magyarnak olyan nagy és önfeláldozó szabadsághőse, mint ő volt. — És éppen ezen a vidéken járt, csodálom, hogy itt még az érzéketlen föld is meg nem dobban néha ama szent emlékek alatt, mik a szövetséges rendek fejedelméhez fűződnek. — Ha Károlyba megyünk, meglátjuk a Károlyi-