Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A mennyország küszöbén

Petőfi élete 185' kastélyban azt a szobát, ahol egykor Rákóczi Ferencz aludt. Tudod-e, barátom, hogy most is úgy van az ágya, amint akkor megvetették? — Szép az utódoknak ez a kegyelete, ámde annál czudarabb volt a majthényi békekötés. — Barátom, mi nem ismerjük az akkori viszonyokat, tehát pártatlanul nem is Ítélhetünk. Beszélhetsz nekem, Bandi. Ha Károlyi Sándor nem akart tovább harczolni, bocsátotta volna haza a kuruczokat, de ne alázta volna meg őket s benne a hazát. Ne bolygassuk e keserű emlékeket, Sándor. Inkább arról beszélj, jössz-e velem Nagykárolyba? — Hogyne mennék, barátom. Azzal a költő szobájába vonult, ládájába rakosgatta holmiját s másnap korán reggel könnyű, homokfutó csézán Nagykárolyba hajtattak. A nemesség már előző nap elözönlötte a „Szarvas"-fogadó földszinti éttermét, ahol Petőfi is ebédelt. A sallangos üdvözlő beszédek és czikornyás szónoklatok azonban annyira felbosszantották, hogy „Nagykárolyban" czimű versében mennydörögve fakadt ki a talpnyaló hízelgés ellen. „Nem féltek-e, — kiált föl, — hogy kikél sírjából Kölcsey, a megbántott nagy halott és csontkezével szorítja össze torkotokat. Mily szolgaság az ilyen hízelgés, — folytatja tovább. — Ha már kutyává aljasodtatok, miért nem jártok négykézláb ?Isten, küldd e helota népre Földed legszörnyűbb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába, Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát! Haj, ki álmodta volna még akkor, hogy a föld