Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Csapó Etelka

Petőfi élete 172' dagsága s hirneve rohamosan terjedt az országban. Borús hangulatában terhére volt a gépies munka Vachottnál s elhatározta, hogy felmond neki. Vachott Imre megijedt, mert a költő növekvő hirneve nagy vonzerőt kölcsönzött lapjának s mindenkép igyekezett lapjához lekötni. Végre megegyeztek, hogy verseket ezentúl csak neki fog irni, minden számban közöl egy-egy költeményt tőle s azokat öt forintjával dijazza. Petőfi régibb és ujabb verseiből menten egy csomót adott át s az így nyert előleggel utazott Eperjesre. Utja Aszódon vitt keresztül, ahol három évig járt iskolába, életében először volt szerelmes, ahol verseket kezdett irogatni és ahol színésznek akart felcsapni. Uti jegyzeteiben humorosan idézi vissza gyermekkori emlékeit. „A szinészszé lenni akarásnak — úgymond — nem annyira eredete, mint következménye nevezetes." Apja ugyanis csodálatraméltóképpen gyűlölte a színészetet s „istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atyai tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak hátamon és lelkem porsátorának egyéb részein. Harmadnapra Miskolczon át Kassára érkezett, ahol mód felett bosszantotta a német színtársulat siralmas mekegése „ Remekeltek a kontárkodásban", írja róluk. Htivös, ködös, komor reggelen folytatta útját Eperjesre. A gyorsszekéren egyedül ült, de neki a sors — úgymond — mindig akkor ad kanalat, ha levese nincs és viszont. Eperjesre érve, Kerényi Frigyeshez szállt. Másnap már az egész város tudta, hogy ott van Petőfi. A tanuló ifjúságot valóságos lázba hozta jöttének hire.