Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Csapó Etelka

158 Petőfi-Könyvtár nek tizenöt éves húgáért, az oly korán elhunyt Csapó Etelkáért rajongott. De alig mert szólni hozzá, csak nézte önfeledten, elolvadó gyönyörűséggel ezt a hófehér arczot, melyből úgy világított elő nagy, lélekteljes szeme, mint a hajnalcsillag. A menyországot látta kinyílni, ha beszélt, — a poklot látta feltárulni, ha távozott. Szive úgy fogta át képét, mint a Duna a Margit-szigetet s hozzá irt első versében epedve sóhajt föl: A szigetről zöld falomb Mártja a vizbe magát, Ha te szivembe így a remény Zöldjét mártanád. Vachott karácsony estére is meghívta s Petőfi pontosan megjelent, a két aranyszőke hajú testvér számára egy kis ajándékot is hozva magával. Ott voltak Vörösmarty és Bajza feleségeikkel, Csapó Pál, a házigazda sógora, Kazinczy Gábor és még számosan. Vacsora után, amikor Etelka a konyhában volt elfoglalva, Vachott a régi kedves szokás szerint így szólt a társasághoz: — Tisztelt vendégeim, megrajzoltam Etelka számára a huszonnégy ágú csillagot, ime itt van, tessék beirni a küllőkre az ismerős férfiak neveit. — Tehát fogjunk hozzá, — indítványozta Vörösmarty s az első küllőre ráírta egy ismerős fiatal ember nevét. Petőfi ezt a gyönyörű kis verset irta a csillag huszonharmadik ágára: Ha e sötét betűk, amiket itt leirok, Lennének a balsors, amely tán téged ér; Elvetném tollamat, nem irnék, bárha lenne Minden vonásomért egy ország a bér.