Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Csapó Etelka

Petőfi élete 159' Amikor Etelka belépett, s észrevette a tele firkált csillagot, mosolyogva kérdezte: — Hát ez mire való Sándor bácsi ? — Arra, hogy megtudjuk, ki lesz a jövendőbelid. - Korán lenne még, Sándor bácsi, — szólt félénken lesütve a szemét. Már ez így szokás, Etelkám. Ezt a csillagot a párnád alá dugjuk s éjjel, mikor fölébredsz, látatlanul szakítsd le az egyik ágát. - De minek? — kérdezte a leányka tágra nyilt szemekkel. Minek, te bohó? Az lesz a jövendőbelid, akinek a neve a leszakított ágon lesz. Babona ez, semmi más, — mosolygott Etelka. - Persze, hogy az, — sietett védelmére Petőfi. — Vagy ki tudja, — mondá Vörösmarty, — a véletlen gyakran nagy szerepet játszik az ember életében. Vachott aztán besietett Etelka szobájába s a patyolat ágy párnái alá rejtette a csillagot. A kedélyes társaság csak éjfél után oszlott szét s a szelid Etelka dobogó szivvel vonult hálószobájába. Ez a tréfa egészen kiforgatta csendes nyugalmából. Reggel felé fölébredt, egy ágat gyorsan leszakított, párnája alá dugta, a csillagot pedig az asztalra dobta. Aztán ismét elaludt. Karácsony első napján nénje eme kiáltására ébredt föl: — Etelkám, mutasd a te jövendőbelid nevét! — Még magam sem tudom, hogy kicsoda, — felelte zavartan a leányka. — Nem tudod, hát nem voltál kíváncsi, hogy kit szakítottál le magadnak?