Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Az első babérág

Petőfi élete 137' — Köszönöm a lelkes buzdítást, Béla. Az ég áldjon meg titeket. Petőfi mind megölelte a kispapokat, azután búcsút vett tőlük. Tárkányi a kispapok által fogadott szekéren a város határáig elkísérte őt s itt átadta neki társai gyűjtését, megcsókolták egymást, azután a költő egyedül folytatta útját a főváros felé. Néhány hét múlva a költő levelet irt Tárkányinak, amelyben ismét elragadtatással emlékszik meg a körükben töltött boldog órákról. „Oh, Béla barátom, — kiált föl Petőfi eme levelében, — be szép napok voltak, melyeket körötökben tölték, Istenemre, sohasem feledem." Az első babérág. A zord idő enyhülni kezdett, a tavasz bontogatta virágos, élénkzöld szárnyát. A nap sugarának azonban még kevés ereje volt s Petőfi fázott a szekéren, de meleget sugárzott a lelke, amely még mindig az egri napok emlékének tüzében égett. Annak jótékony hatása alatt ért a fővárosba is. A Kecskeméti-házba szállt s másnap kikefélve czombjáig érő gallérköpönyegét, nyűtt ruháját és színehagyott kalapját, bekopogtatott Fekete Lajos barátjához, aki hirtelenében nem ismert rá a lesoványodott, fakó arczú költőre. — Szervusz, pajtás, — szólt örvendező hangon Petőfi. — Csodálkozol ugy-e, hogy a világ végéről éppen hozzád hozott a forgószél.